Akkora edényt készítsenek elő, amekkorába a gőzölőbetét (párolóbetét) kényelmesen belefér. Ez lyukacsos, fedő nélküli, kicsi fémkosár, a lényeg az, hogy a gőzt átengedje.

A nagyobb edénybe a betét alá öntsenek 2 deciliter vizet. (Kemény, nagyon rostos főzelékféle esetén a víz több is lehet, mert a gőzölés tovább tart.) A betétre helyezzék a feldarabolt, gyengén megsózott zöldséget, az edényre tegyenek fedőt, és a vizet forralják fel. Addig kell forralni, míg a víz gőzzé nem változik, és a zöldség meg nem puhul. A kuktafazékban a nagy nyomás alatt a víz pillanatok alatt gőzzé változik, és gyorsan megpihítja a rostokat.

Gőzöléssel készítünk bizonyos ételféleségeket: például a különféle sós és édes pudingokat. A pudinmasszát hőálló edénybe töltjük (régen zárt edények voltak e célra), majd beállítjuk egy jóval nagyobb, legalább háromujjnyi vízzel telt lábosba (de egy magas falú is megfelel), azután az egészet forró sütőbe toljuk. A tepsiben lévő víz gyöngyözésétől kezdve a puding mennyiségétől függően tűpróbáig gőzöljük. A tűpróba azt jelenti, hogy a pudingmasszába beleszúrunk egy hurkapálcát vagy kötőtűt, és ha a tűre rátapad a még ragadós masszából, akkor nincs kész a puding. Ha viszont száraz marad a tű, a puding már megfőtt.

Különféle pástétomokat és édességeket is készíthetünk gőzöléssel. (Előnye, hogy sohasem lesz kérges az étel teteje.)