Peru hűvös, nyirkos hegyeiből származik, és itthon is ragaszkodik a szellős, tűző naptól mentes helyhez.

A növénynemesítők jóvoltából több mint kétezer fajtája létezik, csüngő és felállóvirágúak egyaránt. A virágharangok a rózsaszín, fehér, lila, kék és piros minden elképzelhető árnyalatában és variációjában pompáznak. A virágok formája a majdnem gömbölyűtől a hosszúkásig változik. A virágzás májusban kezdődik és helyes ápolás esetén egészen az első fagyokig szakadatlanul tart.

A növekedési alak lehet csüngő és felálló típusú, a virágok mérete az egyszerűtől a többszörösen teltig változik. A fuksziák jól tűrik a metszést, alakítást. Nevelhetők bokor, vagy fácska alakúra. A csüngő típusok nagyon jól mutatnak virágládákban, ámpolnákban.

Cserepes vagy ámpolnanövényként célszerű tartani, de északi vagy délnyugati fekvésű erkélyládában, vagy nyáron cserepestől besüllyesztve a kert félárnyékos részében is szépen pompázik.

Dugványozással szaporíthatók, de otthon nem minden esetben eredményes a munkánk. Igényli a tápdús földet, a gyakori átültetést, nyáron a bő öntözést és az árnyékot vagy félárnyékot. A meggyökeresedett vagy vásárolt növényeket 4-6 levél fölött vágjuk vissza, hogy gyorsabban kinevelhessük a kis bokrot.

Ősszel a fagyok beállta előtt a növényeket felszedjük a ládákból és becserepezzük. 14-16 C fokos helyiségben, rendszeresen öntözve teleltessük. Így egész télen lombos állapotban marad a fukszia, ellentétben a 6-8 C fokon szárazon teleltetett növényekkel, amelyek lombozatuk nagy részét elvesztik. Márciusban megtisztogatjuk és visszavágjuk a töveket a föld felett néhány ujjnyira. Így több éven át felhasználhatjuk ugyanazokat a növényeket, amelyek évről évre szebbek lesznek és több virágot hoznak.

Tápdús, enyhén savanyú földbe ültessük, minden tavasszal csípjük vissza: így dús koronát alkot. 14-16 'C-on teletessük, így megtartja a lombját.