Ügyeljünk a szülő-pedagógus viszonyra! A szülő igyekezzen jó viszonyt kialakítani az óvónénivel, tanítónénivel, mert ők tudnak enyhíteni a kezdeti nehézségeken. Érdemes meghallgatni, megfontolni, amit a megfigyeléseik alapján visszajeleznek a gyermekről.

Támogassuk a kicsit! Lényeges, hogy a gyerek otthonról támogatást, megértést kapjon.

Az ovival, iskolával kapcsolatban csak pozitívan nyilatkozzunk, a kételyeinket, aggódalmainkat , negatív véleményünket semmiképpen se előtte beszéljük meg, mert ha azt hallja, hogy a szülő sem szereti az ovitm akkor ő pláne nem fogja!

Fontos, hogy a szülők elfogadják azt, hogy a közösség és az ezzel járó szabályok elengedhetetlen részei a gyermek egészséges szocializálódásának, vagyis nem kárára, hanem előnyére válik. Csupán megfelelően kell előkészíteni, bevezetni.

Fontos, hogy a szülő feldolgozza a saját gyerekkori félelmeit, esetleges traumáit, amelyek ezekhez az állomásokhoz kötődnek.

Az, hogy a szülő kevesebb időt tölt a gyermekkel, nem jelenti azt, hogy kevesebbet foglalkozik vele. A gyerek a neki való közösségben megkapja mindazt a törődést, amire szüksége van. Ráadásul egy 4-5 éves gyereknél az édesanyjával való otthonlét önmagában már nem elégíti ki a fizikai, a szellemi és a lelki igényét.

Az ovis, de a kisiskolás is vihessen magával egy játékot, amelyet együtt készítsünk be a csomagjába.

Segítsük az ismerkedést: már az évnyitón ismerkedhetünk a gyermekünkkel együtt a leendő csoporttársakkal. Így az első napokban is ismerősök közé mehet be.

Időben érkezzünk! Nagyon fontos, hogy az első napokban mindig pontosan menjünk érte, hogy érezze, tartjuk magunkat ahhoz, amit megígértünk.